Jeremiah Henderson vagyok, 1.65 m magas, 23 éves, rókavörös lány. Egy lakótömbben lakom a barátnőmmel, a 24 éves Josephinenel, Josephine Clemensszel.
- Jerry! -az ajtótól 5 méterre álltam, és vártam, mikor hallom meg azt a jellegzetes vicces hangot, amit sokszor hallani szoktam. Megvagy!
Először, a szokásomhoz híven a kukucskálóba néztem. Megláttam azt a szőkés hajat, majd azt a vicces szempárt, amit most befelé irányított. Mindig így várjuk az ajtóban egymást, bárki van akkor a háznál. Annyira azért nem érdekel minket, hogy ki mit gondol rólunk.
Röhögve nyitottam Joenak ajtót, aki még mindig, ugyan olyan fejjel, felpuffadt arccal fogadott.
- Elmegyek a turiba, jössz? -tette fel a kérdést.
Elgondolkodtam egy darabig, hogy kell-e nekem új ruha... aztán rájöttem, hogy igen. Miért is ne? De aztán megint elbizonytalanított valami, úgyhogy megint hülye fejet vágtam, Joe pedig unottat, hogy most mit vacakolok ennyit.
- Ez kijelentés volt... -nyúlt be az ajtóhoz közeli szekrényre, ahol a táskám van. Bad Ass csaj, a badass-ebb fajtából.
***
- Na... és azóta van pasi a láthatáron?
- Persze, hogy nem! -vágtam rá mit sem tudóan. Nem mertem neki bevallani, a koromat tagadom meg vele, hogy van-e, akire szívesen ráhajtanék -nem vagyok az a típus, de mi így hívjuk ezeket a flörtöléseket, akkor is, ha a fiú hajt feléd -, mert fogalmam sincs, hogy a szemében megbánást érez, amiért pont az a fiú tetszik, vagy gyűlöletet a fiú iránt, amiért legszívesebben fölképelne... vagy azért, mert talán neki is tetszhet az a srác, és azért is fölképelne... mindegy, bonyolult a felfogásom, és eddig senkinek -na jó, talán egy embernek - nem sikerült feltörnie a zárat, és benyitni titkos könyvtárba, ahol az összes kifejezésem meglapul, talán egyetlen lapon, egyetlen egy könyvben, vagy szekrényfiókban.
- Munkahely? -tért hűvösebb témákra, mivel nem szólaltam meg. Ez is egy afféle "Jerry style", hogy agyalok, amennyit csak tudok, emiatt viszont a fejem szét hasad és korán alszom el. Néha szeretek agyalni, nem a lényeges, nagy dolgokon, de például ha esküvőről van szó, akkor a gardedámoknak meg ezeknek a nagy főknek segédkezem, hogy mi lenne a jó, s mi nem.
- Betámadtam a 3. utcában lévő orvosi rendelőt, mivel kisegítő védőnőt keresnek -mondtam érthetően, ami nekem nem kifejezetten szokott menni.
- És? -nyújtotta el az é betűt.
- Ja, hogy tovább? -röhögtem.
- Igen...? -nézett rám furcsán. Aztán ő is röhögött.
- Na szóval... az lenne a dolgom, beszéltem a dokival, aki egyébként rohadt szimpi, de a lenövését kezeltethetné... általános iskolákba kéne elmennem vérnyomás-, súly-, látás mérésére. Nem nagy kunszt, délelőtt kéne bemennem a sulikba, és délután kéne átnéznem az irodában, hogy kinek mi kell. Annyira még nem vágom a szitut, de biztos nem olyan nehéz.
Joe bólintott egyet. Hazáig beszélgettünk egyéb dolgokról, mint például a sorozatok, hogy milyen filmet nézzek majd meg este, lehetőleg romantikus filmet, mert mostanában az fekszik nekem. Az ijesztgetést egy időre hanyagolom, mert már minden olyan filmet megnéztem, ami jó és ugyebár rá találtam. Keresgélni meg nem nagyon van kedvem hozzá, úgyhogy marad az, hogy... romantikus film, mert abból sosem elég.
A lépcsőházban még kiveséztünk 1-2 témát, aztán én léptem előbb, mert kajás voltam. Ilyenkor rendkívül ideges vagyok, és csak a hasamra tudok gondolni.
Vacsi után felléptem Facebookra. Amint beléptem, ketten írtak rám. Mind a kettő fiú volt. Loomis és Dave. Loomis a nagymenő, Dave pedig a kocka, de jó arc srác. Sosem futottam még össze velük, de... pedig egy városban lakunk.
Visszaírtam nekik, majd csekkoltam az adatlapjukat, mert szokásom. Először Loomis volt, akit csekkoltam. Neki vannak a világ legjobb lábai. Akármikor meglátom... váo. Ő az a fajta, akire csak úgy tapadnak a csajok. Hát... el is hiszem.
Dave új képpel villogott, asszem a szobájában (rohadt nagy szobája van, rohadt nagy ágya, és rohadt nagy Tv-je, amire rá van kötve egy PS3, de meg van a PS4 is neki, csak még nincs rá játék, szóval nem tudja használni. És amikor múlthéten nyert valami versenyt, akkor az Xbox One konzollal jutalmazták. Istenem, nem győztem gratulálni neki). Pont a kanapéján henyélt, a kezében egy zöld kontrollerrel, és a kamerába bámult. Mosolygott. Ilyent se látni tőle sokszor.
Elchateltem velük egy ideig, majd én köszöntem el, mert már kezdtem unni, hogy két felé kell egyszerre figyelnem. Amikor már léptem volna ki, felvillan egy újabb ablak. Idegességemben nem néztem a felugró ablak fejlécét, hogy ki írt... otromba módon megkérdeztem, hogy az édesanyja hogy van.
"Mi van? XD Megint megtaláltak a fiúk? :DD" -Joe... ki más?
"Eltaláltad."
"Pót-terápia."
"Mi? Nekem? Miért? Miva'? xD"
"XDD ez a film címe" -amikor leesett, elkezdtem röhögni. Vissza XDD-ztem neki egy sort, majd vártam, hogy mit ír. Mégsem írt...
"Akkor megyek és kibőgöm magam egy zacskó zsepi, egy tábla csoki és fél liter kóla társaságában. :D Szia"-írtam, de még vártam vagy 10 percet, mire elköszön... ugyanis a kurzort bent felejtette a... nem tudom mi annak a neve. Csík. Csík lesz. Kész. El van intézve.
"Szia"
Röhögve nyitottam Joenak ajtót, aki még mindig, ugyan olyan fejjel, felpuffadt arccal fogadott.
- Elmegyek a turiba, jössz? -tette fel a kérdést.
Elgondolkodtam egy darabig, hogy kell-e nekem új ruha... aztán rájöttem, hogy igen. Miért is ne? De aztán megint elbizonytalanított valami, úgyhogy megint hülye fejet vágtam, Joe pedig unottat, hogy most mit vacakolok ennyit.
- Ez kijelentés volt... -nyúlt be az ajtóhoz közeli szekrényre, ahol a táskám van. Bad Ass csaj, a badass-ebb fajtából.
***
- Na... és azóta van pasi a láthatáron?
- Persze, hogy nem! -vágtam rá mit sem tudóan. Nem mertem neki bevallani, a koromat tagadom meg vele, hogy van-e, akire szívesen ráhajtanék -nem vagyok az a típus, de mi így hívjuk ezeket a flörtöléseket, akkor is, ha a fiú hajt feléd -, mert fogalmam sincs, hogy a szemében megbánást érez, amiért pont az a fiú tetszik, vagy gyűlöletet a fiú iránt, amiért legszívesebben fölképelne... vagy azért, mert talán neki is tetszhet az a srác, és azért is fölképelne... mindegy, bonyolult a felfogásom, és eddig senkinek -na jó, talán egy embernek - nem sikerült feltörnie a zárat, és benyitni titkos könyvtárba, ahol az összes kifejezésem meglapul, talán egyetlen lapon, egyetlen egy könyvben, vagy szekrényfiókban.
- Munkahely? -tért hűvösebb témákra, mivel nem szólaltam meg. Ez is egy afféle "Jerry style", hogy agyalok, amennyit csak tudok, emiatt viszont a fejem szét hasad és korán alszom el. Néha szeretek agyalni, nem a lényeges, nagy dolgokon, de például ha esküvőről van szó, akkor a gardedámoknak meg ezeknek a nagy főknek segédkezem, hogy mi lenne a jó, s mi nem.
- Betámadtam a 3. utcában lévő orvosi rendelőt, mivel kisegítő védőnőt keresnek -mondtam érthetően, ami nekem nem kifejezetten szokott menni.
- És? -nyújtotta el az é betűt.
- Ja, hogy tovább? -röhögtem.
- Igen...? -nézett rám furcsán. Aztán ő is röhögött.
- Na szóval... az lenne a dolgom, beszéltem a dokival, aki egyébként rohadt szimpi, de a lenövését kezeltethetné... általános iskolákba kéne elmennem vérnyomás-, súly-, látás mérésére. Nem nagy kunszt, délelőtt kéne bemennem a sulikba, és délután kéne átnéznem az irodában, hogy kinek mi kell. Annyira még nem vágom a szitut, de biztos nem olyan nehéz.
Joe bólintott egyet. Hazáig beszélgettünk egyéb dolgokról, mint például a sorozatok, hogy milyen filmet nézzek majd meg este, lehetőleg romantikus filmet, mert mostanában az fekszik nekem. Az ijesztgetést egy időre hanyagolom, mert már minden olyan filmet megnéztem, ami jó és ugyebár rá találtam. Keresgélni meg nem nagyon van kedvem hozzá, úgyhogy marad az, hogy... romantikus film, mert abból sosem elég.
A lépcsőházban még kiveséztünk 1-2 témát, aztán én léptem előbb, mert kajás voltam. Ilyenkor rendkívül ideges vagyok, és csak a hasamra tudok gondolni.
Vacsi után felléptem Facebookra. Amint beléptem, ketten írtak rám. Mind a kettő fiú volt. Loomis és Dave. Loomis a nagymenő, Dave pedig a kocka, de jó arc srác. Sosem futottam még össze velük, de... pedig egy városban lakunk.
Visszaírtam nekik, majd csekkoltam az adatlapjukat, mert szokásom. Először Loomis volt, akit csekkoltam. Neki vannak a világ legjobb lábai. Akármikor meglátom... váo. Ő az a fajta, akire csak úgy tapadnak a csajok. Hát... el is hiszem.
Dave új képpel villogott, asszem a szobájában (rohadt nagy szobája van, rohadt nagy ágya, és rohadt nagy Tv-je, amire rá van kötve egy PS3, de meg van a PS4 is neki, csak még nincs rá játék, szóval nem tudja használni. És amikor múlthéten nyert valami versenyt, akkor az Xbox One konzollal jutalmazták. Istenem, nem győztem gratulálni neki). Pont a kanapéján henyélt, a kezében egy zöld kontrollerrel, és a kamerába bámult. Mosolygott. Ilyent se látni tőle sokszor.
Elchateltem velük egy ideig, majd én köszöntem el, mert már kezdtem unni, hogy két felé kell egyszerre figyelnem. Amikor már léptem volna ki, felvillan egy újabb ablak. Idegességemben nem néztem a felugró ablak fejlécét, hogy ki írt... otromba módon megkérdeztem, hogy az édesanyja hogy van.
"Mi van? XD Megint megtaláltak a fiúk? :DD" -Joe... ki más?
"Eltaláltad."
"Pót-terápia."
"Mi? Nekem? Miért? Miva'? xD"
"XDD ez a film címe" -amikor leesett, elkezdtem röhögni. Vissza XDD-ztem neki egy sort, majd vártam, hogy mit ír. Mégsem írt...
"Akkor megyek és kibőgöm magam egy zacskó zsepi, egy tábla csoki és fél liter kóla társaságában. :D Szia"-írtam, de még vártam vagy 10 percet, mire elköszön... ugyanis a kurzort bent felejtette a... nem tudom mi annak a neve. Csík. Csík lesz. Kész. El van intézve.
"Szia"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése