***
Izgatottan vártam már a hazavezető utat. Izgatottabb voltam, mint mikor ide jöttünk. A honvágyam kiújult ezalatt az idő alatt, és rengeteg minden változott is. Vagy csak eltúlzom a dolgokat, az is megeshet.
A korán kelés nekem nem volt nehéz, mivel szokásomhoz hű maradván egy órácskával előbb felébredtem, mint mikorra az ébresztőt beállítottam. A szemeim kipattantak, egy nagyot nyújtóztam a takaró alatt, és már napra kész voltam. Legalábbis a szervezetem az volt, a kinézetem még aludt volna tovább. A hajam zsíros és kócos volt, amit már 2 napja meg kellett volna mosni, de az őszintét megvallva, semmi kedvem nem volt még wc-re menni sem, úgyhogy hagytam a dolgot.
A reggeli teendőm megíródott. Elmentem a fürdőbe, megnyitottam a zuhanyt, pár másodperc alatt ledobtam magamról a mackó alvó felszerelésem, és már álltam is be a zuhany alá. Jó érzés volt a meleg víz, és jó érzés volt hajat is mosni. Kétszer szálltam ki és be a kabinból, hogy teljes mértékben megbizonyosodjam a patyolat tisztaságomról. A hajamat beszárítottam és kivasaltam, majd könnyű lakkot raktam rá, hogy ne tegye tönkre annyira nagyon a párás levegő, ha esetlegesen előfordulna az ilyen.
Szépen kihúztam a szemem, szempillaspirált használtam, és egy ajakbalzsamot. Ujjaimmal átfésültem még egyszer a kócokat, amik megmaradtak, és indultam is pucér testtel vissza a szobába, gondoltam még mindenki alszik, ezért felesleges törölközőt tekernem magam köré, addig is száradok.
Dave már a telefonját nyomkodta, mikor megérkeztem, és elég érdekesen nézett rám, nem tudta hova tenni, hogy miért vagyok ruha nélkül, szép sminkben és frissen mosott egyenes hajjal előtte, de nagyon nem is akarta megkérdőjelezni, inkább tovább nézte, hogy mit csinálok. Amikor bugyit és melltartót vettem fel, adott ki egy csalódott hangot, mire mérgesen néztem rá, és felnevetett. Felvettem egy sötétkék farmert és a kedvenc fekete pólómat, majd a vadonatúj fekete conversemet. Kész voltam teljes mértékben, mikor barátom épp leesett az ágyról szinte, annyira fáradt volt. Miattam.
A reggeli teendőm megíródott. Elmentem a fürdőbe, megnyitottam a zuhanyt, pár másodperc alatt ledobtam magamról a mackó alvó felszerelésem, és már álltam is be a zuhany alá. Jó érzés volt a meleg víz, és jó érzés volt hajat is mosni. Kétszer szálltam ki és be a kabinból, hogy teljes mértékben megbizonyosodjam a patyolat tisztaságomról. A hajamat beszárítottam és kivasaltam, majd könnyű lakkot raktam rá, hogy ne tegye tönkre annyira nagyon a párás levegő, ha esetlegesen előfordulna az ilyen.
Szépen kihúztam a szemem, szempillaspirált használtam, és egy ajakbalzsamot. Ujjaimmal átfésültem még egyszer a kócokat, amik megmaradtak, és indultam is pucér testtel vissza a szobába, gondoltam még mindenki alszik, ezért felesleges törölközőt tekernem magam köré, addig is száradok.
Dave már a telefonját nyomkodta, mikor megérkeztem, és elég érdekesen nézett rám, nem tudta hova tenni, hogy miért vagyok ruha nélkül, szép sminkben és frissen mosott egyenes hajjal előtte, de nagyon nem is akarta megkérdőjelezni, inkább tovább nézte, hogy mit csinálok. Amikor bugyit és melltartót vettem fel, adott ki egy csalódott hangot, mire mérgesen néztem rá, és felnevetett. Felvettem egy sötétkék farmert és a kedvenc fekete pólómat, majd a vadonatúj fekete conversemet. Kész voltam teljes mértékben, mikor barátom épp leesett az ágyról szinte, annyira fáradt volt. Miattam.
A szekrényből kikapkodtam még az ottmaradt ruhákat, amiket haza szerettem volna hozni, de rájöttem, hogy sehova nem tudnám már elrakni őket, mivel a bőröndöm fullon volt. És még ott van a hajvasalóm is. Szerencsére Dave nem hozott sok mindent, és nem is akar többet elrakni, úgyhogy az ő táskáját is telepakoltam.
***
A repülőn ülve elgondolkodtam az Amerikában töltött napjaimon.
Dave konkrétan egy teljes napot arra szánt, hogy engem engeszteljen ki, ami összefoglalva arról szól, hogy rám költütt, én pedig kérdezgettem, hogy biztos nem bánja-e, mire ő már a végén mérgesen mordult rám, persze nem durván, csak már unta, hogy ezt kérdezgettem, de akkor egy bocsánatkérő puszival enyhült az idegessége, úgyhogy mentünk tovább.
Rendkívül jó érzés, hogy ő van nekem, és sokszor érzem úgy, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb nője, mert ő itt van mellettem. Nekem nincs pénzem ilyen szép ruhákra, de amióta ő ilyen apróságokkal lep meg, hogy önszántából felajánlja, hogy menjünk vásárolni, és mindent, amit szeretnék, ő állja, az teljességgel ámulatba ejtő.
A leghatalmasabb ajándéka számomra mindig egy fejhallgató marad. Én is összekapargattam egyre, ami két-három évig tökéletes muzsikát adományozott a füleimnek, de az sajnos már elévült, úgyhogy kaptam tőle egy DJ fejhallgatót, aminek forgatható a füle és a fejhez igazodik. Annak nagyon örültem.
Tudja, hogy hetente egyszer szükségem van az egyedüllétre, viszont olyankor is töltök el vele egy-két órát, hogy ne érezze magát elzártnak tőlem. Ilyenkor mindig szerzem tőle az okosságokat, rengeteg ihlettel áld meg, és a legjobb cikkem is az ő segítségével készült.
Ilyen pillanat volt a múltkori is...
- Jezz' -szólt a másik szobából Dave. -Csináltam vacsorát.
Egy nagy tálcával jött be az ajtón, azt hittem, orra bukik.
- Basszus, ezt mind te csináltad? Ennek geci jó illata van -néztem rá. -Pardon. Nem kellett volna.
- Nem nagy meló -mosolygott, majd letette a paplanra a tálcát. -A barátnőmnek bármit -nevetve ült le mellém, én is nevettem az előbbi obszcén kijelentésemen. Nem szoktam trágárkodni, de valamikor kicsúszik, és azon mindenki felnevet.
Ölemből félre raktam a kütyüimet, a laptopot és a fejhallgatót az éjjeliszekrényemre, a füzetemet és a tollamat pedig ledobtam a földre. Mikor elosztogatta az evőeszközöket, neki is láttunk az evésnek.
- Ez rohadt finom -ömlengtem. -Szakács vagy?
- Még csak az kéne -horkant fel jókedvében. -Ez agyban dől el. Nem amúgy -nevetett -, szerettem mindig a konyhában lenni, és megtanultam pár receptet.
***
"Úgy gondolom, minden nőben megvan egy bizonyos, szex után érdeklődő ösztön, és sajnos nem mindenki találja meg azt az embert, aki a legtöbbet tudja neki adni. A fiatalabbak között, 16 éves kor alatti fiúk, akik olyannyira "dzsigolónak" érzik magukat, nem tudnak megadni mindent a "barátnőiknek". Ők csak addig dugnak, amíg el nem lőnek.
Ha olyan férfit találsz, aki magad miatt szeret, és nem pedig csak egy tárgyként tekint rád, akkor hihetetlenül nagy szerencsében részesülhetsz.
Nekem hála az égnek, nincs ilyen problémám.Van egy nagyon kedves, szerető és gondoskodó barátom, aki tényleg, nem csak a szavaival, hanem az egész testével hódol. Elképesztően csodálatos érzés tud lenni, mikor egy katasztrofális nap után végre megtalálod a nyugalmat a karjai között, és még meg is ajándékoz. Persze ez visszafelé ugyanígy működik.
Röviden összefoglalva; minden nő szex őrült, csak meg kell találni a megfelelő személyt."
***
Egy forró kamillateával a kezemben kisétáltam a kertbe. Hűvösebb idő volt mint a tegnapi, de így is rövid ujjú fehér pólóban és hosszú csőfarmerban tengődtem együtt a természettel, s szívtam magamba a friss hazai levegőt. Furcsa módon, de a tinédzserek problémái jutottak eszembe. Belegondolva... én is nem rég ebbe a kategóriába sorolható voltam.
"- Mindig van olyan ember, akit mi szeretünk -anyukám hangja visszhangzott a fejemben. -Kilenc, vagy mér tizedik osztályos voltam, mikor beszélgetni kezdtem egy fiúval, aki nagyon kedves volt velem. Rendes volt, aranyos, néhány dologban hasonlók, például mind a ketten rajongtunk a régebbi zenékért, szerettünk írni, szerettük az akkori számítógépeket. Nekem megtetszett egy idő után, vagy legalábbis egy kis láng így fellobbant bennem, de mindig úgy gondoltam rá, hogy ő sosem szeretne engem "viszont", hogy soha nem tudna szeretni. A kinézetem miatt. Rettentően haragudtam magamra amiatt, amilyen külsőm volt. Semmit nem tettem ellene -mosolyogva nézett rám, gyengéden megsimította a karomat és az arcomat, majd tovább mesélt. -Sajnos még jobban megkedveltem. Mindig mosolyogtam, mikor írt nekem, mindig nevettem a viccein, jó kedvem volt mikor megláttam, de nem volt egy adonisz, és nem is a külseje vonzott -ekkor elkomorodott a tekintete, a szomorúság és a csalódás egyvelege cikázott át a tekintetén, mikor rám nézett -, de ő elment. Mivel végzős volt, és cserediák. Azóta nem láttam őt sehol. Mindig vártam a kérdésére, de sosem tette fel. A kérdésére, amire bármikor igent mondtam volna. De nem történt meg."
Édesanyám története mindig elgondolkodtatott. Alapvetően érdekes a szerelem, viszont a kamaszkorban lévő események annál inkább gondolatmegfogó.
Fogalmad sem lehet, hogy ki mit gondolhat rólad. Az is lehetséges, hogy életed szerelme, kinek bevallod érzéseid, ugyanúgy oda van érted, és a lehetőséget mégsem ragadja meg.
Néha az optimizmus kellemes érzetet ad, de a pesszimizmus mindig reális utakra terel.
***
- Mind gondolkodsz, Kicsim?
Kedvesen magához húzott hátulról. Egy pillanatig úgy maradtam, és nem szólaltam meg, élveztem a pillanatot, és a melegséget.
- Anyukám régebben mindig mesélt egy történetet az ő szerelmi életéről még kamasz korából... mindig elmondta, mikor rossz kedvem volt, persze nem valami 'happy end' sztori, de valahogy úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül, és többen is érezhetnek úgy, mint akkor én.
- Miért, mit éreztél? -kérdezett rá csöndesen. Éreztem ahogy állával odébb helyezte a hajamat, orrával pedig megbökte az arcomat. Megmosolyogtatott ez a cselekedete.
- Senki sem szeretett akkoriban. Egy barátom sem volt, és nagyon csúnya lány is voltam. Több fiú után is érdeklődtem, viszont semelyik nem viszonozta, és ez fájt. Amikor még általános iskolába jártam, nem törődtem annyira ezzel az érzéssel, de gimnáziumban már annál inkább. Ott jobban megértettem a dolgokat, és ott már lettek barátaim, akikkel minden szünetbe sírásig röhögtem. Jó érzés volt -felnevettem, majd belekortyoltam a teámba. -Gondolom te nem nagyon ismerted ezt az érzést -néztem oldalasan. Ekkor elengedett öleléséből, ami váratlanul ért, és felé fordultam mosolyogva. -Hiszen te egy csodálatos ember vagy.
- Nekem is voltak rossz éveim, én sem voltam tökéletes sosem. Most sem vagyok az.
- Miért mondod ezt?
- Mert realista vagyok. Tudom, nem szereted, ha a régi barátnőimről mesélek, vagy esetleg, ha róluk hallanál. Ezt megértem, ezért nem is beszélek róluk sosem, és ezért nem szerettem volna azt, hogy megtudd, ki volt nálunk múltkor... -elhúzta a száját, majd szégyenlősen a földre nézett, ujjait ropogtatta.
Közelebb léptem hozzá, kezeit megfogtam, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam. Pillanatokig maradtunk úgy, majd utána erősen megöleltem. Meglepődhetett, mivel nem rögtön mozdult, kis késéssel, de ő is vissza ölelt, fejét pedig az enyémre hajtotta.
- Annyira örülök annak, hogy ilyenekkel lepsz meg engem.
- Anyukám régebben mindig mesélt egy történetet az ő szerelmi életéről még kamasz korából... mindig elmondta, mikor rossz kedvem volt, persze nem valami 'happy end' sztori, de valahogy úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül, és többen is érezhetnek úgy, mint akkor én.
- Miért, mit éreztél? -kérdezett rá csöndesen. Éreztem ahogy állával odébb helyezte a hajamat, orrával pedig megbökte az arcomat. Megmosolyogtatott ez a cselekedete.
- Senki sem szeretett akkoriban. Egy barátom sem volt, és nagyon csúnya lány is voltam. Több fiú után is érdeklődtem, viszont semelyik nem viszonozta, és ez fájt. Amikor még általános iskolába jártam, nem törődtem annyira ezzel az érzéssel, de gimnáziumban már annál inkább. Ott jobban megértettem a dolgokat, és ott már lettek barátaim, akikkel minden szünetbe sírásig röhögtem. Jó érzés volt -felnevettem, majd belekortyoltam a teámba. -Gondolom te nem nagyon ismerted ezt az érzést -néztem oldalasan. Ekkor elengedett öleléséből, ami váratlanul ért, és felé fordultam mosolyogva. -Hiszen te egy csodálatos ember vagy.
- Nekem is voltak rossz éveim, én sem voltam tökéletes sosem. Most sem vagyok az.
- Miért mondod ezt?
- Mert realista vagyok. Tudom, nem szereted, ha a régi barátnőimről mesélek, vagy esetleg, ha róluk hallanál. Ezt megértem, ezért nem is beszélek róluk sosem, és ezért nem szerettem volna azt, hogy megtudd, ki volt nálunk múltkor... -elhúzta a száját, majd szégyenlősen a földre nézett, ujjait ropogtatta.
Közelebb léptem hozzá, kezeit megfogtam, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam. Pillanatokig maradtunk úgy, majd utána erősen megöleltem. Meglepődhetett, mivel nem rögtön mozdult, kis késéssel, de ő is vissza ölelt, fejét pedig az enyémre hajtotta.
- Annyira örülök annak, hogy ilyenekkel lepsz meg engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése