Egyszerűen képtelen voltam bármire is. Beültem egy kis bisztróba a sok idegen férfi közé, de szerencsére volt egy velem azonos nemű szépséges hölgyemény is, akivel viszonylag eltudtam cseverészni, és egyáltalán nem volt lekezelő velem, ahogy én azt vártam. Kértem egy pohár vizet és szerencsére kaptam is egy kis Titanic koktélt (egy pohár vízben pár darab jégkocka), amit nagyon megköszöntem a lánynak. A mögöttem ülő férfiak pedig összesúgtak, a pultos lány arcáról letudtam olvasni, hogy mit gondol ezekről, gondolom, már vele is csomószor megtörtént az ilyen, hogy gusztustalan módon szóltak hozzá, hogy miképp óhajtják őt ágyba vinni. Kitartó, az egyszer biztos, amit csodáltam is benne, mert még mindig itt dolgozik.
- Tíz perc múlva átadom a helyet a kollégámnak, ha úgy gondolod elmehetünk valahova -ajánlotta fel kedvesen.
Felnéztem, és megmosolyogtam a gesztusát, viszont inkább elutasítottam, mert rettentő bűntudatot éreztem magamban. Állandóan bajt okozok azoknak az embereknek, akiket szeretek, ezért mindenképpen muszáj visszamennem.
- Ahogy gondolod, de azért leírom neked ide az elérhetőségeimet. Aranyosnak tűnsz, majd beszélgethetünk -mosolygott rám.
- Köszönöm a kedvességed, de ne haragudj majd rám, ha nem jelentkezem. Eléggé szét vagyok szaggatva, akár a nokedli, lehet, hogy elhagyom, vagy az is lehet, hogy soha nem találnak rám és én végig az utcán fogok maradni.
- Ne mondj már hülyeséget! -szólt rám. -Szép lány vagy, szerintem okos is, valamiért írónőnek képzellek, talán a hajad miatt -mutatott a szimpla egyenes hajamra, amiben még egy kis dizájn sincs -, rád férne egy fodrász. Akár lehetnél szőke is.
Dave, és az a szőke lány. Meg az a másik szőke lány, akiről múltkor mesélt nekem Steve. Talán jobban tetszenék neki, ha nem vöröses lenne a hajam, hanem szőke? Amúgy is. A legtöbb lány, aki neki tetszett, mind szőke volt, és én vagyok az egyedüli kivétel. Miért kéne nekem befestenem szőkére a hajam, amikor már tök mindegy az, hogy mit gondol rólam, ha hazudja azt, hogy szeret engem.
- Vagy inkább maradjon kis vörös, az úgy is dögösebb -mikor a lány pár pillanat hezitálás után ezt kijelentette, abba hagytam az agyalást a hajam színéről, és Daveet is odébb raktam az agyamban. -Eredeti?
- Hm? -figyeltem fel bárgyún.
- A hajad. Alapból ilyen szép rókavörös a hajad?
- Ja -nevettem fel -, igen, kislány korom óta. Néha kiszőkült egy picit, de mostanra már megmaradt ez a vörös, és nekem is tetszik -mosolyogtam.
- Jól is áll -simította meg a kezem nyugtázás ként.
Megittam az utolsó korty vizemet, a pohárból, és elköszöntem a lánytól, a cetlijét pedig zsebre raktam és távoztam a helyről.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mégis merre induljak, talán partot kéne követnem, hátha megtalálok valami ismerős helyet és onnan már könnyű a hazajutás, viszont ott van az az ijesztő hely, ahová nem szívesen mennék vissza. Eszembe jutott, hogy kérhetnék egy telefont a lánytól. Vissza is mentem, akkor már teljes öltözetben állt előttem, és figyelt, hogy mit csinálok. Megleptem, szerintem.
- Nem kérhetném el a telefonodat egy percre? Fogalmam sincs, hogy merre vagyok, vagy merre menjek, még a címet sem tudom. Hazatelefonálnék, és itt megvárnám őket.
- Persze, semmi gond -mosolygott rám a lány, majd elővette a telefonját, a kezembe adta, én pedig már tárcsáztam is a számot.
Az a pár csöngés, amíg fel nem vette a másik fél a telefont, rengeteg időnek tűnt, mert nagyon megijedtem. Nem tudtam, hogy hol vagyok, vagy mit csinálok, hirtelen még azt sem tudtam volna megmondani, hogy fiú vagyok-e, vagy lány. Rettentően hosszú időnek gondoltam az egészet. Sokkoltan néztem a lányra ő is figyelt engem, tágra nyílt szemekkel, hogy mégis mikor ájulok le a földre.
- Mike, mielőtt megszólalsz, Jeremiah vagyok, és rohadtul nagy gáz van.
- Hé, kislány -nevetett bele kellemetlenül a telefonba -, nem a legjobb időzítés, de mondd, mi baj van?
Mély levegővétel után fogtam magam, és elpanaszoltam a dolgokat, ide-oda pillantva, hol a kocsma bejárati ajtajának kilincsét figyeltem, ami szépen kidolgozott rézből volt, mint a régi időkben, hol pedig az imént megismert kocsmás lányra, aki érdeklődőn követte végig a mondandómat.
Újból mély levegőt vettem, mikor már nem volt bennem annyi szusz, hogy elmondjak mindent egyszerre, úgyhogy befejeztem, és kikértem a véleményét. Nem mondott túl sokat, közel van az ötvenhez, ő sok mindent megélt már, a feleségével és a gyerekeivel is voltak már egyéb gondok, de azt sosem gondolta volna, hogy egy másik személy is tanácsot kér tőle. Ekkor felnevettem, kicsit keserűen, nehogy letegye a telefont, és egyedül itt hagyjon. Képletesen értve.
Mély levegővétel után fogtam magam, és elpanaszoltam a dolgokat, ide-oda pillantva, hol a kocsma bejárati ajtajának kilincsét figyeltem, ami szépen kidolgozott rézből volt, mint a régi időkben, hol pedig az imént megismert kocsmás lányra, aki érdeklődőn követte végig a mondandómat.
Újból mély levegőt vettem, mikor már nem volt bennem annyi szusz, hogy elmondjak mindent egyszerre, úgyhogy befejeztem, és kikértem a véleményét. Nem mondott túl sokat, közel van az ötvenhez, ő sok mindent megélt már, a feleségével és a gyerekeivel is voltak már egyéb gondok, de azt sosem gondolta volna, hogy egy másik személy is tanácsot kér tőle. Ekkor felnevettem, kicsit keserűen, nehogy letegye a telefont, és egyedül itt hagyjon. Képletesen értve.
- Én nem tudok ilyen dolgokban segíteni, fogalmam sincs, hogyan gondolkodik egy nő, de átadom a feleségemnek a telefont, hátha ő tud segíteni.
- Rendben -motyogtam, és már felkészültem arra, hogy újból elhadarjam a dolgokat.
- Szia, Jeremiah. Mielőtt belekezdenél, szeretnék szólni, hogy nem kell elismételned, nagyjából tudom, hogy mi a helyzet, a férjem kihangosította a mobilját, hogy tudjak segíteni -mondta kedvesen. -Én a helyedben csendben maradnék, és visszamennék nyugodtan, mintha mi sem történt volna, és nem csinálnék semmit. Végül is a csaj kapta le a pasid, nem fordítva. Az meg már más tészta, hogy nem vonakodott tőle, pasiból van, és bármennyire is érett, még mindig farka van.
- Jó, értem -nevettem fel jókedvemben -, köszönöm -nevettem tovább. -Akkor így lesz, köszönöm a tanácsát -mosolyogtam.
- Ugyan, semmiség -hallottam ahogy elveszi a telefont a fülétől -olyanok mint mi -hallottam elnyomva. -Ha bármi másban segíthetek neked, akkor átküldetem Mikekal a számom. Tegyél mindent jól, kislány, szia.
- Rendben, köszönök mindent, üdvözlöm Mikeot, szia.
Kinyomtam a telefont. Nekidőltem a falnak, és mély levegőket vettem, gondolkodtam azon a terven, amit Mike felesége mondott, közben az előttem álló lány figyelt engem.
- Na?
- Sokba fogok kerülni neked -nevettem fel kínomban. -A főnököm felesége azt tanácsolta, menjek vissza úgy, mintha mi sem történt volna. Tudod merre van ez a cím? -beleírtam a telefonjába a címet.
- Pontosan nem vágom, de a környéket biztos megtalálom. Miért?
- Nekem fogalmam sincs, hogy hol vagyok -néztem bizonytalanul körbe -, eltudnál kísérni oda? Gyalog vagy? Nem lenne kerülő?
- Áh, inkább hívok neked egy taxit, az biztosabbra megy.
- Ó, köszönöm -néztem körbe. -Taxi... erre hogy nem gondoltam.
***
Ki is ért, és be is szálltam az autóba, a lány egy darabig várt, majd a barátja felhívta, hogy meglepetést szeretne neki, és már várja haza. Ez számomra annyira aranyos volt, hogy így megkérdezte a srác a barátnőjétől, hogy rendesen megkönnyeztem, mikor elbúcsúztunk és gratuláltam neki.
Miközben az autóban ültem azon töprengtem, hogy kicsapjam-e a hisztit, és legyek önfejű, vagy várjak a csodára, hogy lássam, mi történik. Kénytelen leszek az utóbbit választani. Fáj a dolog, amit láttam, de közben még mindig egy kapoccsal vagyok Davehez csatolva.
Kiszálltam a taxiból, szerencsémre nem kellett marasztalnom a csávót, ki lett már fizetve, ennyivel is tartozom a csajnak. Kezdem bűntudatban érezni magam.
Izgultam bemenni az ajtón, nagyon izgultam, de végül bementem. Nem hallottam senkit, mocorgás alig volt, Piszkos lábammal végigslisszantam a folyosón és benéztem a szobába. Az is üres volt. Vissza mentem a bejárati ajtóhoz és kinéztem rajta. Az autó ott állt. Susan autója legalábbis. Benéztem a konyhába, ott sem volt senki. Visszamentem a szobába, a telefonomért nyúltam. 5 hangüzenet. Sorban lejátszottam őket.
"Jeremiah? Hova a francba tűntél? Jeremy... kérlek, hívj fel."
"Jezzy, hol vagy? Jezz, kérlek, válaszolj már. Hívj vissza. Kérlek."
"Kezdek aggódni érted, Kicsim. Nem talállak sehol, nem hallott rólad senki. Hívj."
"Jeremy, bébi, kérlek ne haragudj rám, nagyon szeretlek, kérlek, hívj fel. Jeremiah..."
"Jezz. Jezz, Jezz... ha nem hívsz fel, megyek és belehajtok a kikötőről a tengerbe. Kérlek, Drágám, kérlek. Hívj fel."
Érdekesnek vallott hangüzenetek ezek, és egyre jobban kezdett a szemembe gyűlni a könny. Miután kissé lenyugodtam, felhívtam.
- Dave? Szia. Nagyon sajnálom.
- Hm? Jeremiah? -szólalt bele hitetlenkedve egy hang.
- Igen, én vagyok az -bizonytalankodtam.
Ekkor a kijelentésemre egy hangos zokogás jött, ami nagyon meglepett. Sírva folytatta a hang a beszélgetést.
- Már azt hittem, hogy eltűntél. Miért mentél el? Mi volt a baj? Mi történt?
- Hol vagy?
- Te hol vagy?
- A szüleid házában.
- Rendben, mindjárt ott leszek -lerakta a telefont.
Gondoltam, kiülök addig az ajtó előtti lépcsőre, és úgy ahogy, hobó külsővel vártam Rá, addig végiggondoltam a nap eseményeit. Szörnyen éreztem magam, ilyen butaság miatt elrohanni. Nem tudom mi a francot képzeltem, de mégis megtettem amit tettem. Ugyanakkor jó érzés is volt egyben valamiért, hogy elkallódtam a városban, és találkoztam más emberekkel, tudtam beszélgetni másokkal is.
- Jezz! -Dave hangját hallottam meg hirtelen, és hátborzongató volt, miközben rohant felém. A nevemet ismételgette és látszott rajta, hogy eléggé elfáradt. Egyből a szemembe szökött a könny. -Jeremy, Kicsim, miért sírsz?
Kezével hátamat simogatta, a szabaddal pedig az állam alá nyúlt és megemelte a tekintetem, hogy egyenesen a szemébe tudjak nézni.
- Miért rohantál el, Szerelmem? -nyomott egy apró csókot az ajkaimra. -Miért?
Ettől csak még inkább kitört belőlem a sírás, és csak sírtam és sírtam. Egy pillanatra lenyugodtam, de mire újra felbőgtem úgy magamhoz szorítottam, hogy el sem tudtam volna engedni arra az időre. Nagyon szomorú voltam, és hihetetlenül megkönnyebbültem azért, mert nem haragudott meg rám amiatt, mert elrohantam.
***
- Ki volt az a szőke hajú lány? -tettem fel a kérdést a forró kádban feküdve, miközben ő behozott két pohár jeges teát. Egy pillanatra hezitált, miközben az italomat adta át a kezembe, megremegett. Megfigyeltem a folyamatát, és bizonytalanul foglalt helyet a kád szélesebbik részén. Bal kezében fogta a saját frissítőjét, jobb kezét pedig a vízbe eresztette és a kezemért nyúlt. Kihúzta, és simogatni kezdte a kézfejemet. Nyugtató érzést váltott ki belőlem. Mosolyt csalt az arcomra.
- Egy volt barátnőm -kicsit sem volt nagy örömében, ezért elkomorodott a tekintetem. Ugyan kezemet kiszerettem volna húzni a szorításából, de nem tettem. Tudtam, hogy ezzel még inkább elkeserítem. -Aggódtam azért, hogy ha meglátod, akkor megbántódsz... látva a teljes ellentéted önmagad előtt fura -nevetett fel kínjában. Ekkor ugrott be nekem Loomis. Mikor Dave és Loomis először találkoztak. Mind a ketten miattam jöttek, végül mindketten leléptek és otthagytak. Titokban viszont Dave után mentem. -Megcsókolt.
Nagyon ledöbbentem, hogy ezt elmondta ennyire közvetetten.
- El kellett őt küldenem. Életem csalódása volt. Régen szerettem Őt, de mindig csak a rossz jött... csak a rossz. Ha te nem lennél itt nekem, már rég börtönben lennék -nézett könnyes szemmel rám. Elérzékenyültem én is az arca láttán.
- Nagyon örülök annak, hogy ezt elmondtad nekem -mosolyogtam rá. A kád másik oldalára mentem, kiemelkedtem belőle, és nem érdekelt, hogy összevizezem a ruháját, de muszáj volt megölelnem. Hátulról átkaroltam és a hasát simogattam apró körökben. A fülébe dúdoltam a kedvenc dallamát, amit régen állandóan dúdolgattam. Ez az a hang, ami őt megtudja nyugtatni. Szemem sarkából láttam, hogy szemét lehunyja és éreztem a mélyebb lélegzetvételeit.
Természetes, hogy így szeretem ezt az embert, hiszen a világot váltja meg és valósítja meg számomra.
- Rendben -motyogtam, és már felkészültem arra, hogy újból elhadarjam a dolgokat.
- Szia, Jeremiah. Mielőtt belekezdenél, szeretnék szólni, hogy nem kell elismételned, nagyjából tudom, hogy mi a helyzet, a férjem kihangosította a mobilját, hogy tudjak segíteni -mondta kedvesen. -Én a helyedben csendben maradnék, és visszamennék nyugodtan, mintha mi sem történt volna, és nem csinálnék semmit. Végül is a csaj kapta le a pasid, nem fordítva. Az meg már más tészta, hogy nem vonakodott tőle, pasiból van, és bármennyire is érett, még mindig farka van.
- Jó, értem -nevettem fel jókedvemben -, köszönöm -nevettem tovább. -Akkor így lesz, köszönöm a tanácsát -mosolyogtam.
- Ugyan, semmiség -hallottam ahogy elveszi a telefont a fülétől -olyanok mint mi -hallottam elnyomva. -Ha bármi másban segíthetek neked, akkor átküldetem Mikekal a számom. Tegyél mindent jól, kislány, szia.
- Rendben, köszönök mindent, üdvözlöm Mikeot, szia.
Kinyomtam a telefont. Nekidőltem a falnak, és mély levegőket vettem, gondolkodtam azon a terven, amit Mike felesége mondott, közben az előttem álló lány figyelt engem.
- Na?
- Sokba fogok kerülni neked -nevettem fel kínomban. -A főnököm felesége azt tanácsolta, menjek vissza úgy, mintha mi sem történt volna. Tudod merre van ez a cím? -beleírtam a telefonjába a címet.
- Pontosan nem vágom, de a környéket biztos megtalálom. Miért?
- Nekem fogalmam sincs, hogy hol vagyok -néztem bizonytalanul körbe -, eltudnál kísérni oda? Gyalog vagy? Nem lenne kerülő?
- Áh, inkább hívok neked egy taxit, az biztosabbra megy.
- Ó, köszönöm -néztem körbe. -Taxi... erre hogy nem gondoltam.
***
Ki is ért, és be is szálltam az autóba, a lány egy darabig várt, majd a barátja felhívta, hogy meglepetést szeretne neki, és már várja haza. Ez számomra annyira aranyos volt, hogy így megkérdezte a srác a barátnőjétől, hogy rendesen megkönnyeztem, mikor elbúcsúztunk és gratuláltam neki.
Miközben az autóban ültem azon töprengtem, hogy kicsapjam-e a hisztit, és legyek önfejű, vagy várjak a csodára, hogy lássam, mi történik. Kénytelen leszek az utóbbit választani. Fáj a dolog, amit láttam, de közben még mindig egy kapoccsal vagyok Davehez csatolva.
Kiszálltam a taxiból, szerencsémre nem kellett marasztalnom a csávót, ki lett már fizetve, ennyivel is tartozom a csajnak. Kezdem bűntudatban érezni magam.
Izgultam bemenni az ajtón, nagyon izgultam, de végül bementem. Nem hallottam senkit, mocorgás alig volt, Piszkos lábammal végigslisszantam a folyosón és benéztem a szobába. Az is üres volt. Vissza mentem a bejárati ajtóhoz és kinéztem rajta. Az autó ott állt. Susan autója legalábbis. Benéztem a konyhába, ott sem volt senki. Visszamentem a szobába, a telefonomért nyúltam. 5 hangüzenet. Sorban lejátszottam őket.
"Jeremiah? Hova a francba tűntél? Jeremy... kérlek, hívj fel."
"Jezzy, hol vagy? Jezz, kérlek, válaszolj már. Hívj vissza. Kérlek."
"Kezdek aggódni érted, Kicsim. Nem talállak sehol, nem hallott rólad senki. Hívj."
"Jeremy, bébi, kérlek ne haragudj rám, nagyon szeretlek, kérlek, hívj fel. Jeremiah..."
"Jezz. Jezz, Jezz... ha nem hívsz fel, megyek és belehajtok a kikötőről a tengerbe. Kérlek, Drágám, kérlek. Hívj fel."
Érdekesnek vallott hangüzenetek ezek, és egyre jobban kezdett a szemembe gyűlni a könny. Miután kissé lenyugodtam, felhívtam.
- Dave? Szia. Nagyon sajnálom.
- Hm? Jeremiah? -szólalt bele hitetlenkedve egy hang.
- Igen, én vagyok az -bizonytalankodtam.
Ekkor a kijelentésemre egy hangos zokogás jött, ami nagyon meglepett. Sírva folytatta a hang a beszélgetést.
- Már azt hittem, hogy eltűntél. Miért mentél el? Mi volt a baj? Mi történt?
- Hol vagy?
- Te hol vagy?
- A szüleid házában.
- Rendben, mindjárt ott leszek -lerakta a telefont.
Gondoltam, kiülök addig az ajtó előtti lépcsőre, és úgy ahogy, hobó külsővel vártam Rá, addig végiggondoltam a nap eseményeit. Szörnyen éreztem magam, ilyen butaság miatt elrohanni. Nem tudom mi a francot képzeltem, de mégis megtettem amit tettem. Ugyanakkor jó érzés is volt egyben valamiért, hogy elkallódtam a városban, és találkoztam más emberekkel, tudtam beszélgetni másokkal is.
- Jezz! -Dave hangját hallottam meg hirtelen, és hátborzongató volt, miközben rohant felém. A nevemet ismételgette és látszott rajta, hogy eléggé elfáradt. Egyből a szemembe szökött a könny. -Jeremy, Kicsim, miért sírsz?
Kezével hátamat simogatta, a szabaddal pedig az állam alá nyúlt és megemelte a tekintetem, hogy egyenesen a szemébe tudjak nézni.
- Miért rohantál el, Szerelmem? -nyomott egy apró csókot az ajkaimra. -Miért?
Ettől csak még inkább kitört belőlem a sírás, és csak sírtam és sírtam. Egy pillanatra lenyugodtam, de mire újra felbőgtem úgy magamhoz szorítottam, hogy el sem tudtam volna engedni arra az időre. Nagyon szomorú voltam, és hihetetlenül megkönnyebbültem azért, mert nem haragudott meg rám amiatt, mert elrohantam.
***
- Ki volt az a szőke hajú lány? -tettem fel a kérdést a forró kádban feküdve, miközben ő behozott két pohár jeges teát. Egy pillanatra hezitált, miközben az italomat adta át a kezembe, megremegett. Megfigyeltem a folyamatát, és bizonytalanul foglalt helyet a kád szélesebbik részén. Bal kezében fogta a saját frissítőjét, jobb kezét pedig a vízbe eresztette és a kezemért nyúlt. Kihúzta, és simogatni kezdte a kézfejemet. Nyugtató érzést váltott ki belőlem. Mosolyt csalt az arcomra.
- Egy volt barátnőm -kicsit sem volt nagy örömében, ezért elkomorodott a tekintetem. Ugyan kezemet kiszerettem volna húzni a szorításából, de nem tettem. Tudtam, hogy ezzel még inkább elkeserítem. -Aggódtam azért, hogy ha meglátod, akkor megbántódsz... látva a teljes ellentéted önmagad előtt fura -nevetett fel kínjában. Ekkor ugrott be nekem Loomis. Mikor Dave és Loomis először találkoztak. Mind a ketten miattam jöttek, végül mindketten leléptek és otthagytak. Titokban viszont Dave után mentem. -Megcsókolt.
Nagyon ledöbbentem, hogy ezt elmondta ennyire közvetetten.
- El kellett őt küldenem. Életem csalódása volt. Régen szerettem Őt, de mindig csak a rossz jött... csak a rossz. Ha te nem lennél itt nekem, már rég börtönben lennék -nézett könnyes szemmel rám. Elérzékenyültem én is az arca láttán.
- Nagyon örülök annak, hogy ezt elmondtad nekem -mosolyogtam rá. A kád másik oldalára mentem, kiemelkedtem belőle, és nem érdekelt, hogy összevizezem a ruháját, de muszáj volt megölelnem. Hátulról átkaroltam és a hasát simogattam apró körökben. A fülébe dúdoltam a kedvenc dallamát, amit régen állandóan dúdolgattam. Ez az a hang, ami őt megtudja nyugtatni. Szemem sarkából láttam, hogy szemét lehunyja és éreztem a mélyebb lélegzetvételeit.
Természetes, hogy így szeretem ezt az embert, hiszen a világot váltja meg és valósítja meg számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése